Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek

Mi lehet a közös a rekamié, a szendvics, a kardigán és a szaxofon szavainkban? Mielőtt a kamaszkorunkból ismerős képrejtvényre gondolnánk, ahol egy macska és egy vasaló közt kellett 10 apró különbséget felfedezni, leszögezhetjük, hogy nagyon is van etimológiai megalapozottsága a kérdésnek. Tárgyak, amelyek halhatatlanná tették kitalálójukat. És bár a korabeli divattal hadilábon álló, a krími háborúban edződött Lord Cardigan tábornok története is lebilincselő, a Bartók Tavasz programjai kapcsán inkább annak jártunk utána, milyen rögös utat járt be a mára hatalmas népszerűségnek örvendő szaxofon a kezdetektől napjainkig. Ki is volt az az Adolphe Sax, akinek neve a hangszer által örökké megmarad az utókor emlékezetében?

A kis Sax szellem

A szaxofon hangjának szerelmesei hálát adhatnak a gondviselésnek, hiszen a későbbi feltaláló kizárólag neki köszönhetően élhette túl szerencsétlen véletlenekben bővelkedő gyermekkorát. Mielőtt 15 évesen elkészíthette volna első hangszerfejlesztését, már több fatális tévedésből eredő baleset túlélője volt: előfordult, hogy tej helyett hígított kénsavat ivott, lenyelt egy tűt vagy arccal belebukott a forró olajba. Ezeknek a ballépéseknek köszönhette „a kis Sax szellem” gúnynevet, amellyel a környékbeliek illették édesapja, a belga Charles-Joseph Sax balsorsra ítélt gyermekét. Az állandó életveszély valószínűleg mérsékelhető lett volna, ha az egyébként szintén hangszertervező édesapa a frissen lakkozott tárgyak szárítására más helyiséget talál, mint a fia szobája, akit ebből kifolyólag háromszor szállítottak súlyos mérgezéssel kórházba.

Adolphe Sax, Forrás: visitbrussels.com

A szaxofon kétes sikere

Az életben maradás nehézségei mellett a különleges tehetséggel megáldott Adolphe már kamaszként elkészítette első fúvós hangszereit, majd egyre nagyobb kedvét lelte a hangszerépítés járatlan útjainak kipróbálásában. Mire eljutott a ma szaxofonként emlegetett hangszer végső formájához, már számtalan olyan hibrid fúvós megalkotásán volt túl, mint a szaxkürt (a szárnykürt elődje), a szaxtrombita vagy a szaxtuba. A fáradhatatlan kísérletezésnek köszönhetően végül megszületett Sax fő műve, a szaxofon, amelyet 1846-ban szabadalmaztatott. Ettől fogva az innovátor valamennyi pénzét a hamisítókkal való pereskedésre költötte, amivel nemegyszer juttatta csődbe vállalkozását. Bár évekkel korábban azzal a szilárd elhatározással érkezett Párizsba, hogy hangszerfejlesztéseivel kistafírungozza a francia hadsereget és ezzel hatalmas vagyonra tesz majd szert, nemhogy meggazdagodásról szó sem volt, de találmányai a várva várt szakmai sikert sem hozták meg. Sax életében a szaxofonnak nem sikerült a klasszikus zeneszerszámok sorába emelkednie, így a szimfonikus zenekarok hangzását sem gazdagította, és a kudarc nyomatékosítására még szaxofonellenes klubok is alakultak.

Adolphe Sax találmánya, Forrás: selmer.be 

Ha azt gondolnánk, hogy a sikertelenség mérsékelhető lett volna pártfogók segítségével, akkor fel kell idéznünk azokat a korabeli feljegyzéseket, amelyek arról tanúskodnak, hogy a feltaláló összeférhetetlen természetével jelentősen lefaragta ezeknek a számát. Egyetlen rajongója azonban biztosan akadt a romantikus zeneszerző, Hector Berlioz személyében, aki a felső körökbe való bebocsáttatás záloga volt Sax és találmánya számára. Ő maga élt-halt a hangszer hangjáért, ezért a Journal des Débats hasábjain megjelent írásával is igyekezett az olvasók körében megbecsültséget szerezni a szaxofon számára: „Legfőbb erénye az én szememben hangszínének változatos szépsége; olykor komoly, máskor nyugodt, olykor szenvedélyes, álmodozó, melankolikus vagy halovány, mint egy visszhang gyengébb visszhangja, mint a szellő alig hallható panaszos nyögései az erdőben és, ennél is jobban, mint egy harang titokzatos rezgései, jóval azután, hogy megkondították; nem létezik más általam ismert hangszer, amely rendelkezik e különös rezonanciával, amely a csend határán helyezkedik el.”

Több mint másfél évszázad távolából már tudjuk, hogy a kezdeti nehézségek ellenére Adolphe Sax álma idővel mégis valóra vált. A 20. század elejére nemcsak a katonazenekarok, de a jazz és a blues világának is elengedhetetlen kellékévé vált a szaxofon, sőt, később a komolyzenében is megtalálta a helyét. A német publicista, televíziós műsorvezető és nagy jazzrajongó, Roger Willemsen egyszer így nyilatkozott: „Egyetlen hangszer sem falja fel annyira a szólistáit, mint a szaxofon. Mámorba, állandó önsanyargatásba, leépülésbe kergeti őket." Nézzük is sorra azokat a kiváló zenészeket és zenekarokat, akik Adolphe Sax hangszerének köszönhetően szereztek világhírt maguknak, és szerepelnek a Bartók Tavasz koncertkínálatában.

Branford Marsalis

Elsőként az amerikai szaxofonvirtuóz, Branford Marsalis és kvartettje érkezik egy igazi különlegességgel a kéthetes programsorozatra. A koncerten bemutatandó vadonatúj darabjához, amely a Müpa felkérésére kifejezetten erre az alkalomra született, fő ihletforrásként a magyar népzene dallamvilága szolgált, ami igazi kuriózumnak tekinthető az egyébként afroamerikai zenei hagyományokat képviselő művész repertoárjában. Kompozícióját tekinthetjük főhajtásnak a fesztivál névadója, Bartók Béla előtt, de emellett persze 2019-ben kiadott, The Secret Between the Shadow and the Soul című lemezükből is ízelítőt kapunk.

Brenford Marsallis, Forrás: eastsidefm.com

WorldService Project

Az angliai zenekar alighanem az egyik legszínesebb és egyben a legnehezebben kategorizálható zenét játszó csapat az idei Bartók Tavaszon. Számaik szinte valamennyi könnyűzenei műfaj nyomát magukon viselik, és ezzel együtt nagyon széles hangulati skálán mozognak. Ebben a hangos, szórakoztató, táncos, ugyanakkor elgondolkodtató zenei kozmoszban Ben Powlingot hallhatjuk szaxofonon játszani. Április 2-án a BMC színpadán semmihez sem fogható, magával ragadó koncertre készülhetünk!

Uri Caine és Chris Speed

A jazz és a klasszikus zene berkeiben egyaránt otthonosan mozgó amerikai zeneszerző-zongorista, Uri Caine Bartók Project című műsorában egy igazi régi motorossal, Chris Speeddel találkozhatunk szaxofonfronton. Az improvizáció és a jazz terén valódi legendának számító zenészt kamaszkorában kapta el a hangszer iránt rajongás: „16 éves koromban kezdtem el igazán jazzt hallgatni. Emlékszem Tex Beneke szólóira Glenn Millerrel, és arra, ahogy Sonny Stitt bluest játszik, meg a Feels so Good szaxofonszólójára...” De bevallása szerint nemcsak a jazzszaxofon történetének kimagasló egyéniségei, hanem a Led Zeppelin, a kelet-európai népzene és a klasszikus zene is hatással volt rá, és azóta is fontos inspirációforrás számára. „Imádok új zenén dolgozni, és mindent, ami ezzel a folyamattal jár, a keresést, a gyakorlást, a zeneszerzést, a turnézást, a felvételt stb. Ez tart józanul, és inspirál arra, hogy produktív maradjak. Szeretném magam zenészként folyamatosan fejleszteni, hogy továbbra is hozzájáruljak a világ szépségéhez. Ez a folyamat számomra magában foglalja, hogy kíváncsi és nyitott maradjak az új hangzásokra, és szenvedéllyel forduljak azok felé a dolgok felé, amelyekhez szenvedéllyel kell közelíteni.” Az április 10-én hallható formáció előadásában kiderül, hogy Bartók népzenei gyűjtései miként hatottak az amerikai zenészekre, akik ez alkalommal kiváló magyar művészek – Lukács Miklós, Várallyay Petra és Szandai Mátyás – társaságában lépnek színpadra. 

A Bartók Project szaxofonosa, Chris Speed Uri Caine-nel lép színpadra, Forrás: flichr.com

Signum Saxophone Quartet

A kivételes tehetségekből álló fiatal csapat koncertjén a szaxofon valamennyi létező típusának hangjával találkozhatunk. A 2006 óta lehengerlően szuggesztív előadásmódjával hódító együttes szoprán-, alt-, tenor- és baritonszaxofonra született klasszikus zenei átiratokkal készül elvarázsolni a fesztivál közönségét. Miután a németországi Konferenz der Landesmusikräte 2019-ben az év hangszerének választotta a szaxofont, egy interjúban Alan Lužart, a csapat tenorszaxofonosát arról kérdezték, hogy ennek köszönhetően érezhető-e a hangszer iránti figyelem és megbecsülés fokozódása. „A mi hangszerünknek nincs szüksége reklámra: elvégre még Lisa Simpson is szaxofonozik a Simpson családban!” És bár már ez is elég meggyőző érv, azért a hangszer iránti rajongását az alábbiakkal is alátámasztotta: „A hangok hatalmas skáláját kínálja, a baritonszaxofon mély hangjaitól a szopránszaxofon magas hangjaiig. Ezért számunkra a szaxofon az érzelmek kifejezésének ideális eszköze.” Ezen pedig mi egy cseppet sem csodálkozunk, sőt, inkább érzelmesen, csendesen és nem hivatalosan ezennel kikiáltjuk a szaxofont a fesztivál egyik kedvenc hangszerévé!

Signum Saxophone Quartet, Fotó: Andrej Grilc