Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek

„Játssz el egy szvitet, megmondom, ki vagy.” Ilyen mondás persze nem létezik, de azok számára, akik érezték valaha, hogy egy koncert végére olyan közel kerültek az előadóhoz, mintha évek óta mély barátságot ápolnának, éppen létezhetne is. Ez a teljesen egyoldalú, ám ettől függetlenül érvényesnek megélt barátság szövi a művészek köré rajongótáborukat, és ösztönzi annak tagjait, hogy hűségesen látogassák lelki társuk fellépéseit. Azok kedvéért, akik nehezebben szavaznak bizalmat, most a Bartók Tavasz három kiváló zongoraművészének személyiségét is górcső alá vesszük, és határozottan mondhatjuk, hogy ez nem csupán a technikai tudás és a muzikalitás lehengerlő erejének káprázata. Ők hárman minden szempontból megérdemlik, hogy bizalmunkba fogadjuk őket.    

Villányi Dániel, Forrás: Stiller Ákkos

Megérinteni a hallgatóságot

Villányi Dániel zongorakoncertjét mindenképp érdemes meghallgatnunk április 15-én a BMC-ben, mert egy kihagyhatatlan találkozásban lehet részünk. Mivel mindig is a zene szerelmese volt, mindemellett már kisfiúként fel volt hatalmazva arra, hogy mindent a józan belátása szerint csináljon, egy hirtelen ötlettől vezérelve beíratta magát a zeneiskolába. Jó pár évvel később ugyanezzel az öntudattal futott neki a zeneakadémiai felvételinek, de ahogy sok-sok filmszerű, mégis igaz történetben, nem azonnal diadalmenettel kezdődött az út. „Mivel semmiféle gyakorlatom nem volt abban, hogy nyilvánosság előtt játsszak, az első felvételim nem sikerült. Annyira izgultam, hogy nem bírtam végigjátszani a darabokat. Egyszerűen felálltam a felvételi vizsga közepén, és kisétáltam a teremből – emlékszik vissza az élményre, ami kitörölhetetlenül belé égett. – Ez volt az a pont, ahol a félelmem úgy eluralkodott rajtam, hogy elnyomta a zongora hangját is.”

Villányi Dániel, Fotó: Kleb Attila

Szerencsére a tudatosság mellé végtelen tehetséget, belátást, alázatot is örökölt, ami nagyon hamar a szorgalmat is magával hozta. A rákövetkező évben emelt fővel jutott be a Zeneakadémiára, majd Weimarban és Tel-Avivban folytatta tanulmányait, egyre látványosabb sikerekkel. Azóta számtalan világhírű karmesterrel és zenekarral dolgozott együtt, és gyakran olvashatunk szuperlatívuszokban megírt kritikákat szólóhangversenyeiről. A Müpa 2016-os Rising Stars sorozata nagy lendületet adott karrierjének, így azóta akadálytalanul hódolhat igazi szenvedélyének, hogy a klasszikus zenével elérjen az emberek szívéig. „Hiszem, hogy a komolyzene tényleg mindenkihez szól, ha megfelelő módon találkoznak vele. Katarzisélményt szeretnék kiváltani az emberekből. Soha nem történetekben gondolkodom, hanem inkább érzésekben. Az a célom, hogy megérintsem a hallgatóságom lelkét. Amikor könnyes szemmel jönnek oda hozzám a koncert után, tudom, hogy ez nem rólam szól, hanem a darabokról. Csak annyi, hogy a legjobb tudásom szerint előadom őket. Fantasztikus érzés egyébként.” Bátran engedjük, hogy a Bartók Tavaszon két Bach-szvittel, valamint egy Bartók- és egy Prokofjev-zeneművel a mi szívünkhöz is elérjen.

Színek nélkül játszani vétek

„Nehéz pontosan megfogalmazni, mi az, ami David Fray játékában ilyen erős hatást tesz. Egyszerre árad belőle szenvedély, humor, odaadás, mélység, érzékenység, intelligencia” – írja a Librarius kritikusa a fiatal francia zongoristáról, akit szintén érdemes közelebbről megismernünk. David Fray április 14-én lép színpadra a Bartók Tavasz keretében. Lenyűgöző személyisége és szenvedélyes játéka önmagában is elég ok lenne, hogy tolmácsolásában meghallgassuk Beethoven c-moll zongoraversenyét, de ezen az estén történetesen két olyan hazai klasszis is színpadra lép Beethoven C-dúr hármasversenyében, mint Baráti Kristóf és Várdai István, utóbbit ráadásul karmesterszerepben is láthatjuk végre. David Fray részéről talán meglepő, hogy Beethoven darabjaival készül budapesti hangversenyére, hiszen leggyakrabban Bach utánozhatatlan interpretátoraként szokták őt emlegetni. Egyediségének titka abban áll, hogy a mechanizmussal szemben a líraiságot keresi a barokk zeneszerző műveiben, ám gondosan figyel arra, hogy az összhatás nehogy átlépje a romantikus hangzás határát.

A zeneszerző előtti főhajtásnak szánta azt a Bruno Monsaingeonnal leforgatott, Swing, Sing and Think című 2008-as dokumentumfilmet is, amelyben Bach-versenyműveket játszik zenekari kísérettel, és amely később igencsak megosztónak bizonyult. „Miközben forgattunk, nem is gondoltam a filmre. A felvételre és a készülő CD-re koncentráltam, így a cselekedeteim teljesen spontánok és természetesek voltak. Ez volt az igazi énem. De amikor megláttam a visszajátszást, megdöbbentem. Nem vettem észre, hogy ennyire féktelen voltam” – emlékszik vissza a felvételre. Sokan azonban épp ezért az elsöprő szenvedélyért rajonganak érte. „Az az energia, életöröm és áradó boldogság, ami azonnal hatalmába keríti az embert, minden egyes alkalommal megerősíti, hogy igen, ez az, amiért érdemes élni: a művészet, és azon belül a zene mindent meggyógyító hatalmáért” – olvashatjuk egy róla írt jellemzésben. Az újságíró ebben a kijelentésében tökéletesen ráhangolódott David gondolkodására, hiszen ő maga is hasonlóképpen vall a zene jelentőségéről egy, a pandémia idején készült beszélgetésben: „Ha azt ajánlanák nekem, hogy egészséges maradhatok, de zene nélkül, arra azt mondanám, hogy köszönöm, ebből az életből nem kérek. Élni fantasztikus dolog, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy miért élünk.”

David Fray, Fotó: James Bort / Warner Classics

A zene mellett rajong a csokoládéért és feleségéért, Chiara Mutiért, aki nem más, mint a világhírű karmester, Riccardo Muti lánya. A hang tökéletes minőségének megszállott tanulmányozója, aki nem elégszik meg pusztán a szépséggel. „A szép hang önmagában értelmetlen, meg kell találni a mű erejét. Callas volt az egyik első művész, aki bebizonyította, talán fontosabb, hogy »kifejező«, mint hogy »szép« legyen – vallja egy interjúban. – Engem leginkább a zongora színei érdekelnek, olyan mesterek, mint Cortot, Kempff vagy Lupu, akik ezer színnel játszottak és játszanak. Néha játszhatsz rossz hangokat, ami kevésbé súlyos, mintha színek nélkül játszanál!” Egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy tudna-e olyan zeneművet említeni, ami mindig megríkatja, mire azt válaszolta: „A jó zene rosszul eljátszva.” Nem fér hozzá kétség, hogy David Frayt mindenkinek látnia kell!

Partnerség felsőfokon

Kedvelt sztereotípia, hogy a zseniális művész valahol kissé őrült és exhibicionista. A valóságban azonban ez közel sem feltétele annak, hogy valaki korának egyik legkiemelkedőbb klasszisává váljon. Példaként rögtön említhetnénk Bartók Bélát, de inkább koncentráljunk továbbra is a fesztiválon fellépő művészekre. A világhírű zongorista, Várjon Dénes például úgy vált ünnepelt sztárrá, hogy elsődleges erényei közt szinte valamennyi kollégája a zenésztársakkal szemben gyakorolt nyitottságot, odafigyelést és érzékenységet hangsúlyozta.

Várjon Dénes és Keller András, Fotó: Benkő Sándor

Ő a tökéletes partner, és ezt nem csak zongoraművész felesége, Simon Izabella állítja. Körner Tamás impresszárió szerint Várjon Dénest a komolyzenei élet egyezményesen elkönyvelte az egyik legnagyszerűbb kamarazenésznek, a nemzetközi színtér olyan csillagai büszkék arra, hogy vele együtt állhatnak színpadra, mint Leonidas Kavakos, Tabea Zimmermann vagy Jörg Widmann. Számtalan nemzetközi projekt részeseként gyakran játszik külföldi zenészekkel Bartók-darabokat, így izgalmas tapasztalatai vannak arról, hogy más nemzetek művészei hogyan viszonyulnak Bartók jellegzetesen magyar zenéjéhez. „Nekünk, magyaroknak elég sokrétű ismereteink vannak Bartókról, de meglepetésre a külföldiek sokszor szintén fantasztikusan érzik, értik őt. Nagyon sokat tanultam »magyarul« zenélni például Heinz Holligertől, akivel rengeteg Veresst játszottam. Bartóknál az a fantasztikus, hogy persze nagyon magyar zene, a népzenei gyökerei nyilvánvalóak, ahogy a beszédszerűsége is, ami a magyar nyelv ritmusát idézi meg, ugyanakkor közvetlenül a beethoveni-bachi vonulat folytatója, tökéletesen beágyazódva az európai zenetörténetbe. Akinek van füle, érzi ezt.”

Várjon Dénes, Fotó: Kondella Misi

A fenti gondolatot egy ars poeticának is tekinthető mondattal zárja: „Az én személyes iránytűmet az ő visszahúzódó személyiségének és elképesztően energikus, vulkánszerű zongorajátékának kettőssége mozgatja.” A Bartók Tavasz keretében két alkalommal is meghallgathatjuk Várjon Dénes zongorajátékát: április 7-én és 12-én a Zeneakadémia Nagytermében Bartók 3. és 2. zongoraversenyének előadására készül.