Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek

A világ legjobb hegedűművészei közt tartják számon, ő azonban nem elégedett meg ennyivel, ma már rendre karmesterként is bizonyítja kivételes tehetségét. Szergej Krilov portréjában nem mindennapi elhivatottság, valamint zene és hangszer iránti őszinte rajongás rajzolódik ki, erről pedig 2022 tavaszán a szerencsés győri és debreceni közönség is meggyőződhet a Bartók Tavasz keretében! Hogy mitől igazán kedves szívének a hegedű, amelyet megszólaltat a koncerteken, és mi a különös kapocs a repülővezetés és a hegedűművészet között Krilov szerint? Eláruljuk!

Szergej Krilov, Fotó: Jevgenyij Jevtukov

 A kritikusok általában lelkesen keresik a szuperlatívuszokat, amikor a világ megannyi koncertszínpadán ünnepelt Szergej Krilov hegedűművész fellépéseiről vetik billentyűzetre gondolataikat. „Csak ámulni lehet Krilov játékának frissességén és spontaneitásán” – így a bachtrack.com. „Tömören, humorral fogalmaz, néha élesen, de sohasem dacosan” – jellemzi egyik koncertjét a Der Spiegel. „Elképesztően játszott, csábítóan édes hangszínt kevert visszafogott könnyedséggel” – szól a The Guardian beszámolója. „Intelligens, intuitív és fantáziadús” – véleményez a charlottesymphony.org. A korábban Magyarországon is több ízben vendégeskedő Krilov zenészcsaládba született. Édesanyja, Ljudmilla ismert zongorista és zenetanár, édesapja, Alekszandr pedig kitűnő hegedűkészítő mester volt, ő maga is sikerrel játszott a hangszeren. Innen persze – mint oly sok esetben – egyenesen vezet az út a csodagyerek státuszig, amelyet Szergej Krilov később világhírnévre is váltott. 

A kis Szergej már ötévesen megkezdte tanulmányait a hangszeren, és ebben az évben első koncertjén is túl volt. Tízévesen a moszkvai Állami Csajkovszkij Konzervatóriumban tanult. Tizenhat évesen rögzítette élete első lemezét a Litván Kamarazenekarral, két évvel később pedig elnyerte a fődíjat a Nemzetközi Rodolfo Lipizer Hegedűversenyen, majd szintén első lett a cremonai, Antonio Stradivari nevével fémjelzett megmérettetésen. Valódi népszerűségre közvetlenül ezután tett szert. Azóta játszott többek között Berlin, München, Bécs, Párizs, Athén, Brüsszel, Buenos Aires, Peking, Tokió, Velence, Moszkva, Milánó és Szentpétervár híres koncerttermeiben. 

Szergej Krilov a Litván Kamarazenekar élén, Fotó: Dmitrijus Matvejevas

Édesapja készítette hegedűjét

Olaszországhoz több szál is köti. Édesapja Cremonában, a Stradivari hegedűkészítő akadémián tanulhatta mesterségét. „Ez adja az én viszonyomat is Cremonához, a hegedűk városához. Szerettem nézni, ahogy dolgozott. Nagyon fürgék voltak az ujjai, elképesztő kézügyessége volt…” – nosztalgiázott gyerekkoráról a kultura.hu-nak tavaly adott interjújában, ahol azt is elmondta: jelenlegi hegedűjét is édesapja készítette még a kilencvenes évek közepén. Egészen megható részlet, hogy azt a hangszert, amellyel szimbiózisban már több mint ezer koncerten kápráztatta el a közönséget, Krilov még fadarabként pillantotta meg először. Nem csoda, hogy szorosan és különleges szálakkal kötődik hozzá. „Végignéztem születésének minden egyes fázisát, emlékszem az első hangjára.”

 Forrás: Szergej Krilov official

Krilov azt vallja a hegedűről: élő tárgy, amely az emberi hanghoz hasonlóan változik, képes minden alkalommal máshogy szólni, együtt formálódni birtokosával. A hangszer és művész közti eltéphetetlenül szoros kötelék azonban nem akadályozza meg abban, hogy új területeket fedezzen fel és más szerepben is kipróbálja magát a színpadon: gyakran lép karmesteri pálcával a kezében, dirigensként a pulpitusra. Kihívásként éli meg, hogy a vonósirodalmon kívül behatóan ismerhet meg más regisztereket is a komolyzenében. Sokoldalúságáról tanúskodik, hogy emellett az együttesigazgatás is belépett az életébe, hiszen 2008 óta a Litván Kamarazenekar művészeti vezetőjeként tevékenykedik. Egyébként pedig olyan együttesek visszatérő vendége, mint a Filarmonica della Scala, az Orchestre Philharmonique de Radio France vagy a Budapesti Fesztiválzenekar, és olyan neves karmesterekkel dolgozott együtt, mint Jukka-Pekka Saraste, Vaszilij Petrenko, Vladimir Jurowski vagy Marin Alsop.

Szergej Krilov és a Litván Kamarazenekar 2018-ban a Müpa színpadán, Fotó: Nagy Attila

„Szerelmes vagyok Magyarországba”

Krilov zenei repertoárja igencsak gazdag, a barokktól a kortás zenéig terjed. A darabokat mélyrehatóan ismeri és kivételes virtuozitással tárja a közönség elé. A Bartók Tavasz keretében elhangzik Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című hangverseny-fantáziája, Mendelssohn e-moll hegedűversenye, Bartók 1. rapszódiája és Weiner Leó Magyar népi táncok szvitje. Április 30-án Debrecenben, a Kölcsey Központban lép fel, méghozzá Kollár Imre karnagy és a Kodály Filharmonikusok partnereként, május 1-jén pedig a győri közönség élvezheti ugyanezt a produkciót az Olimpiai Sportparkban.

Kodály Filharmonikusok, Fotó: Derencsényi István 

Azoknak, akik a fentiek fényében még többet szeretnének tudni erről a varázslatosnak ígérkező estéről, álljon itt még pár ínycsiklandó zenetörténeti érdekesség. Muszorgszkij – aki szívesen merítkezett meg irodalmi alapanyagokban – Gogol Szent Iván éj című drámája nyomán 1867-ben komponálta szimfonikus költeményét, amelyben mesés varázslattal jelenik meg a boszorkányokkal, feltámadt holtakkal egyszerre borzongató és elbájoló népi hiedelemvilág atmoszférája. Mendelssohn megkapóan dallamos kompozíciója a világon legtöbbet játszott hegedűversenyek egyike, a romantika korszakának kiemelkedő műve, melyet szerzője hat éven keresztül csiszolt tökéletesre. Bartók 1. rapszódiájának érdekessége, hogy a mester kizárólag ebben a művében szerepelteti a cimbalmot. A verbunkos és román táncdallamok sodrásának tetőpontja szilaj mulatságot idéz hallgatójában. Weiner Leó – nagy tudású, romantikus zeneszerzőként – ellenezte Bartók zenei újításait, ám a népzenére való hagyatkozás tőle sem állt távol. Így született meg op. 18-as szvitje, első eredeti népzenén alapuló műve, amelyben táncdallamok és népi hangszeres szólók váltakoznak, és amelyért Weiner Állami Díjban is részesült 1933-ban.

 Fotó: Nagy Attila

Bartók Béla munkássága egyébként különösen közel áll Krilovhoz, Kocsis Zoltán a magyar zeneszerző hegedűversenye kapcsán bókolt azzal az orosz művésznek: „magyarul hegedül”. Élete legszebb mondatának tartja ezt a Bartók Tavasz vendége. „Szerelmes vagyok Magyarországba. Közel érzem magamhoz ezt a csodálatos kultúrát” – vallja, és sokszor beszél arról, milyen büszkeséggel tölti el, hogy egy olyan országban koncertezhet, amelyik megannyi nagyszerű muzsikust adott már a világnak. Szerinte a zeneszerzők a saját nyelvükön beszélnek kompozícióikban, így Bartókot sem érthetik meg sehol máshol jobban, mint Magyarországon.

S ha már szárnyaló tehetség, elárulunk még egy érdekességet: Krilov szabadidejében repülőgépet vezet, és nem volt rest közeli műfajnak nevezni választott hivatását és a speciális hobbit. „Mindkettőhöz szenvedélyre és alázatra van szükség. Egyik esetben a természet, a másikban pedig a zene erejével kell szembenézni.”