Bartók inspirációs ereje vitathatatlan: Amerikától Ázsiáig, határokon és műfajokon átívelve, generációk óta kiapadhatatlan ihletforrásként ösztönzi alkotásra a művészeket. De vajon ő maga miből merített ihletet?
A 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzőjeként nemcsak születési helyén, Magyarországon, de onnan több ezer kilométerre, Kínában is a mai napig etalonnak számít. Az új kínai zeneszerző-nemzedék számos nemzetközileg is elismert képviselője tekinti Bartókot karrierje meghatározó inspirációjának, életműve Kína két legnagyobb zenei intézményében, a Pekingi és a Sanghaji Konzervatóriumban is tananyag, a népzenegyűjtés pedig a Pekingi Központi Konzervatórium tantervének kötelező része lett. Az Oscar-díjas zeneszerzőt, Tan Dunt – akinek koncertje a tavalyi fesztivált zárta – Bartók munkássága ösztönözte arra, hogy kutatni kezdje, illetve falusi zenészek és énekesek autentikus előadásában videóra rögzítse szülőföldje, Hunan tartomány tradicionális muzsikáját, amelyet később saját kompozícióiba is beépített.
Fotó: Bátyi Lajos, 1922
De az idei fesztivál fellépői is ezer szállal kötődnek hozzá. Kelemen Barnabást már számtalanszor hallhattuk Bartók-darabban brillírozni. Tavaly a Söndörgővel adott koncertjük többek közt az 5. vonosónégyest játszotta, „Bartók élete során több szoros kapcsolatot ápolt hegedűsökkel, ezért mi, hegedűsök nagyon szerencsések vagyunk, hiszen rengeteg míves darabot írt erre a hangszerre – mondta nemrég egy interjúban. – Nagy gondossággal komponált, és valószínűleg képes volt kivárni a megfelelő égi inspirációt, ezért minden egyes művében ott van valami megfoghatatlan csoda, valami megmagyarázhatatlan, mély mondanivaló.” Pusker Júlia is előszeretettel választ a zeneszerzőtől, a Kammerorchester Basellel az 1. hegedűversenyt játssza majd. „Bartók Béla darabjairól még mindig azt gondolják, nehezek, de hiszem, hogy meg lehet érteni. Szívhez szóló, érthető zene az övé, amitől nem kell félni” – vallotta a Berlinben élő hegedűművész egy korábbi megszólalásakor.
Felmerülhet hát a kérdés: mi inspirálta azt, aki ennyi inspiráló művet hozott létre? A válasz talán sokakat meglep: a csend. Bartók egyenesen szomjazta a csend nyújtotta harmóniát és békét, többször is hangoztatta, hogy a csend elengedhetetlen az alkotáshoz. Lakóhelyét is sokszor úgy választotta, hogy ennek a legfőbb kritériumnak megfeleljen. 1907-ben költözött be első önálló lakásába, a Teréz körút 17. szám alatti bérház negyedik emeletére. Bár a lakás közel volt akkori munkahelyéhez, a Zeneakadémiához, illetve az Operához, és a Pesti Vigadótól is csak pár megállónyira helyezkedett el, hamar kiderült, hogy a zajos környék korántsem alkalmas az alkotómunkára.
Az egykori Teréz utcai ház ad otthont a Rákoshegyi Bartók Zeneháznak (Forrás: bartokzenehaz.hu)
Házasságkötése után, 1911-ben költözött az akkoriban még önálló településként működő Rákoshegyre (a mai XVII. kerület). A Jókai utcai lakás azonban több szempontból sem bizonyult ideálisnak, így pár hónap után még kijjebb költöztek. „Első lakásunk eléggé szűk volt, s nem biztosította számára azt a csendet, amire munkájához szüksége volt, így hamarosan átköltöztünk egy másik, megfelelőbb lakásba, egy négyszobás házba, amelynek kertjében külön nyári lak is volt. Mellettünk, mögöttünk üres telkek, s teljesen zavartalan csend – írja később visszaemlékezéseiben első felesége, Ziegler Márta. – Mégis leginkább éjjel komponált; nappal a viaszhengerekre felvett népdalgyűjtései lejegyzésével, rendszerezésével, olvasással, nyelvtanulással foglalkozott... Reggelenként tornászott Müller Mein Systemje szerint, és amikor csak lehetett, napfürdőzött. Bámulatosan bírta a napot, s közben is mindig dolgozott, nyelvet tanult, hangszerelt.” A Teréz utca 28. (ma már Hunyadi utca 50.) alatt álló ház, amelyben egészen 1920-ig lakott, kitűnő választásnak bizonyult: itt fejezte be A kékszakállú herceg várát (egyes források szerint pőrén ejtőzve a kertben), itt született A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin, és innen indult népdalgyűjtő útjaira Erdélybe, a Felvidékre, Moldvába.
Az 1. világháború utáni ínséges időszak (élelmiszer- és tűzifahiány, rendszertelen vonatközlekedés Budapest és Rákoshegy között) miatt Bartókék kénytelenek voltak visszatérni a városba. 1920 és 1922 között a Gellért-hegyi Lukács-villában éltek, majd 1922-ben egy váratlan örökségnek köszönhetően az I. kerületbe, a Szilágyi Dezső téri szecessziós bérház egyik lakásába költöztek. Bár a Förster-palota a modern élet minden kényelmével fel volt szerelve – két külön lift, kaputelefon, beépített porszívórendszer –, a város zaja szinte lehetetlenné tette Bartók számára a munkát, így ismét a kertvárosba vágyott.
A Kavics utca 10. szám alatti ház egykoron (Fotó: Ligeti Géza)
1932-ben már második feleségével, Pásztory Dittával, akkor 8 éves Péter fiukkal és két alkalmazottjukkal, Kraszt Magdolnával (Lencsi) és unokahúgával, Júliával költözött az időközben túl hangossá vált II. kerületi Kavics utcai lakásukból (az emeleti lakók lépései zavarták Bartókot) Pasarét egyik legcsendesebb részére*, a Csalán utcába. Az 1923-ban épült villa földszintjén és emeletén lévő lakásban több zongora is Bartók és Ditta rendelkezésére állt, így a házaspár külön-külön (de akár egy időben is) tudott gyakorolni a közös koncertekre. Bartók saját bevallása szerint ez volt a legkényelmesebb és legelegánsabb lakhelye. Az itt töltött 8 és fél év alatt olyan remekművek születtek, mint a Mikrokozmosz 153 zongoraleckéjének nagy része, az 5., majd a 6. vonósnégyes, a Gyermek- és női karok, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, a Kontrasztok, valamint az a 2. hegedűverseny is, amelyet manapság az egyik legnehezebb hegedűversenyként tartanak számon.
Bartók utolsó magyarországi lakhelye, a Csalán utca 29. (Fotó: bartokemlekhaz.hu)
A házaspár 1940 októberében innen indult Amerikába, és ide is terveztek visszatérni. Bár Péter fiuk elutazásuk után még egy évig fenntartotta a bérleményt, ám Bartók már nem tudott hazajönni, így a Csalán úti villa lett a zeneszerző utolsó magyarországi otthona.
A villa sok viszontagság után jelenleg emlékházként működik, azzal a céllal, hogy az ott megrendezett kiállításokon és koncerteken keresztül bemutassák Bartók valódi arcát, érzékeltessék egyetemes alkotói rangját, megismertessék, megértessék és megszerettessék zenéjét a ma emberével. És ki tudja, talán valaki éppen ebből az élményből merít inspirációt.
*Az idilli nyugalmat kissé megzavarta, hogy az 1920-as évektől kezdve előszeretettel rendeztek autóversenyeket a budai hegyekben. A nemzetközi szinten is nagy presztízsű Sváb-hegyi autóverseny mintájára 1926 és 1935 között a környéken rendezték meg a Gugger-hegyi versenyt, amelynek útvonala a mai Pasaréti térről indult és a Csévi út – Csalán utca – Nagybányai utca útvonalon kanyargott felfelé, Bartók legnagyobb bosszúságára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.