Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek

Nincs is jobb, mint a kellemes tavaszi időben kedvenc magazinunkba mélyedni egy napsütéses teraszon, egy jó kávé társaságában. Túlzás nélkül állítható, hogy a Bartók Tavasz Magazinban minden kultúrarajongó megtalálja a számára izgalmas tartalmakat, legyen szó exkluzív interjúkról a legnagyobb hazai és külföldi sztárokkal, izgalmas háttérsztorikról vagy a zenetörténet különleges korszakainak feltárásáról. És hogy pontosan miről is van szó? Íme egy kis ízelítő néhány olyan cikkből, amelyek miatt érdemes kézbe venni a magazint. 

Bartók Tavasz Magazin, Fotó: Gálos András

Látható zene – A zenei videók születése, tündöklése és átalakulása

Kinek ne lennének ismerősek Madonna dekadens, olykor polgárpukkasztó videóklipjei, és ki ne tudna évtizedekre lebontva klipkedvenceket sorolni? Minden a musical térhódításával kezdődött a filmvásznon – ami egyébként a nagy gazdasági világválsághoz kötődik, méghozzá nagyon is izgalmas módon – , ezt követte a Music Television születése, ami a Buggles Video Killed The Radio Star című klipjével indult, és új távlatokat nyitott a zenehallgatásban. Az internet térhódítása, az újabb és újabb közösségi médiaplatformok, valamint a koronavírus-járvány idején a streamelt koncertek megjelenése pedig csak tovább tágította a zenei videók univerzumát, folyamatosan alakítva a befogadói viselkedést (vagy épp fordítva?). De vajon hogyan használta ki Elvis Presley és a Beatles a filmekben rejlő marketinges potenciált? Mi volt az első videóklip, ami valaha megszületett? Hogyan jutottunk el a plafonon táncoló musicalcsillagoktól a rádiósztárok alkonyát vizionáló Music Television és a zombiként moonwalkot járó Michael Jackson korszakalkotó klipjén át korunk meghatározó platformjáig, a TikTokig és a Budapest Ritmo áprilisi programja során látható zenés kisfilmekig? Ez mind kiderül a Bartók Tavasz Magazin cikkéből.

„Minden opera képviseli és közvetíti azt a kort, amelyben írták” – Interjú Eötvös Péterrel

Eötvös Péter szeretné, ha operái élete nem korlátozódna a bemutatóra és néhány további előadásra, hanem a négyszáz éves operai tradíció vonalába illeszkedve a jövőben is játszanák őket, a közönség szívesen meghallgatná és kapcsolatot tudna velük találni – legalábbis erről vallott korunk egyik legnagyobb hazai zeneszerzője a vele készült interjúban. Ahogy azt is kifejtette, hogy szerinte operái akkor képesek a legteljesebb üzenetet átadni a mai korról a későbbi generációknak, ha a szövegük is kortárs alapanyagból származik. Mint kiderült, Eötvös színházi szerzőként úgy tartja, mindent ismernie kell, minden hatást keresztül kell engednie magán azért, hogy a megfelelő pillanatban el tudja helyezni valamelyik művében. „Minél szélesebb az olvasmányaim palettája, minél színesebb körülöttem a hangzó kép, annál gazdagabb lesz az az anyag, amit én adok a közönségnek” – mondta. De vajon hogyan, milyen kritériumok alapján választja ki az adott szöveget, illetve témát, amikor operát ír? Egyáltalán, hány könyvet, forgatókönyvet, színdarabot olvas végig hozzá? És vajon olvasóként milyen műfajok, korszakok érdeklik leginkább az irodalomban? Egyebek mellett ezekre is választ adott az interjúban, amelyből az is kiderül: meddig kell még várnunk első magyar nyelvű operájára, és miért volt olyan fontos új darabját, a Sleeplesst illetően – amit április 12-én láthat először az itthoni közönség –, hogy balladaszerűen gondolkodjon.

Eötvös Péter, Fotó: Csibi Szilvia

„Nem volt B tervem arra az esetre, ha a műtét nem sikerül kedvezően” – Interjú Anthony Roth Costanzóval

A Broadway-musicalektől egészen a legnagyobb operaházak színpadáig repítette tehetsége Anthony Roth Costanzo kontratenort, pajzsmirigyrákja azonban kis híján véget vetett fényes karrierjének. „A műtét érinthette volna a szervhez nagyon közel eső idegeket is, amiktől az ének- és beszédhang függ. A daganatos részek kioperálását nagyjából úgy kell elképzelni, mintha hajba ragadt rágógumit kellett volna eltávolítani. Ijesztő helyzet volt, de arra késztetett, hogy magamba nézzek, és kigondoljam, mi az igazán fontos számomra a művészetben, az éneklésben” – mesélte a Bartók Tavasz Magazinban élete legnehezebb időszakáról a kontratenor, akiben elmondása szerint fel sem merült, hogy ha egészségi állapota úgy hozza, valami egészen más téren folytassa. Szerencsére a műtét sikerült, így karrierje további szárnyalásának már semmi sem állhatott az útjába; miközben a legnagyobb operaházakban lép fel, Kiotóban kipróbálta a kabuki színházat, nemrég pedig Justin Vivian Bonddal duettezett New Yorkban. Az interjúban mesélt arról is, milyen volt tizenkét évesen háttérénekesként szupersztárokkal dolgozni, de szóba kerültek magyar gyökerei is. Édesanyja felmenői ugyanis Magyarországról származnak; dédnagymamája, akivel gyerekként még volt alkalma találkozni, magyarul is beszélt, és egy tradicionális magyar receptet is örökül hagyott rá. Hogy mi volt ez? A vele készült interjúból ez is kiderül.

Anthony Roth Costanzo, Fotó: Matthew Placek

Hány énekes volt a Tamás-templom kórusában? – Kalandozás a régizenei mozgalom nagyjaival

„A régizene underground mozgalom volt: kis helyszíneken játszottunk, a közönség soraiban hasonszőrű hosszúhajúakkal, és tiltakoztunk a vietnámi háború meg minden ellen, ami ellen csak kellett” – emlékezett vissza Ton Koopman, a régizenei mozgalom egyik úttörője. Zenésztársával, Philippe Herreweghével egy tőről fakadt a pályafutásuk: mindketten korhű hangszerekkel, farmernadrágban sokkolták a közönséget. Egy olyan korban indultak, amikor – a legenda szerint – elég volt a címben szereplő kérdést (azaz: Hány énekes volt a Tamás-templom kórusában?) feltenni ahhoz, hogy a Bach-kutatók között verekedést lehessen provokálni. Azóta azonban rengeteg dolog változott a régizenét illetően, amelyet Herreweghe szerint sosem restaurálni, hanem megteremteni kellett. Hogy ez az izgalmas folyamat pontosan hogyan és milyen remek zenészek közreműködésével zajlott, az a cikkből kiderül – aki szeret elmerülni egy-egy jelenség izgalmas háttértörténetében, az mindenképp olvassa el.

Philippe Hereweghe, Fotó: Wouter Maeckelberge

Tiszán innen… – Bartók Béla észak-afrikai gyűjtőútja

A 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője népzenekutatóként is tevékeny és elismert volt. Ám nemcsak a magyar zenei hagyományt kutatta, egy idő után gyűjtéseinek körét egy másik kontinensre, Európa határain kívülre is kiterjesztette. Ő volt az első etnomuzikológus például, aki Észak-Afrikában a helyszínen gyűjtötte a kontinens zenéjét, méghozzá formabontó módon. Egy ilyen utazás azonban 1913-ban cseppet sem volt magától értetődő. Észak-afrikai gyűjtőútjára régóta készült, a rá tett utalások 1911 nyarán bukkantak fel először levelezésében, amikor beavatta feleségét a következő év nyarára tervezett afrikai utazás részleteibe. Ez az út fontos volt számára, és annak ellenére, hogy egészségi állapota miatt idő előtt meg kellett szakítania, jelentős eredménnyel, több mint 118 fonográfhengerrel (mintegy 5 órányi hangfelvétellel) tért vissza. De vajon miért izgatta ennyire az arab zene? Hogyan sikerült, ha kínkeservesen is, de végül megszerveznie az útját? És milyen korszakalkotó felfedezéseket tett vele? Egyebek mellett ezekre is fény derül ebből az izgalmas írásból, amely Bartók munkásságának egy különleges szegletét tárja az olvasó elé.

Tiszta forrás, Fotó: Csibi Szilvia