A Szegedi Kortárs Balett előadásait látni igazi élmény: Juronics Tamás koreográfiái évekkel bemutatásuk után is ugyanolyan népszerűségnek örvendenek, mint amikor először látta őket a közönség. Gondoljunk csak a legendás Carmina Buranára, amit idestova több mint 20 éve töretlen sikerrel táncolnak. Hogy az első Bartók Tavaszon bemutatott Concerto is hasonló ívet fut-e majd be, még nem tudhatjuk, de azt bizton ígérhetjük, hogy aki megnézi, ismét egy felejthetetlen élménnyel gazdagodik majd. Ráadásul most két másik Szegedi Kortárs-darabot is láthatnak a nézők ugyanazon az estén, hiszen a Vadak és A szent című produkció is színpadra kerül április 22-én Szegeden és május 4-én Győrben.
Szegedi Kortárs Balett: Concerto, Fotó: Valuska Gábor
A Concerto több szempontból is különleges előadás: Bartók számos remekművet adott a balettvilágnak, elég csak A fából faragott királyfira vagy A csodálatos mandarinra gondolni. Juronics Tamás maga is több Bartók-koreográfiát készített már, ám amikor az első Bartók Tavasz záróelőadásának megalkotására kérték fel, egy nem megszokott darabra esett a választása – a Concerto ugyanis nem balettzenének készült. Bartók amerikai tartózkodása során, a kórházi ágyon, lázas betegen komponálta meg ezt a nagyzenekari művet. A zeneszerzőt gyötrő lázálmok mellett ismert színpadi alakjai is megjelennek előtte párjaikkal látomásként: Kékszakállú, a mandarin, a fából faragott királyfi.
Concerto, Fotó: Valuska Gábor
Az est második felvonása egészen más hangulatot hoz majd a színpadra, hiszen Bartók nagyszabású zeneműve után a Szegedi Kortárs Balett két fiatal zeneszerző kompozíciójához készült koreográfiát mutat be. Juronics Tamás ugyanis zsűritagként maga is részt vett a Müpa 2020-as Zeneműpályázatának bírálásában, és ott akadt meg a szeme – jobban mondva a füle – Lázár Dániel pályaművén: „Lázár Dániel darabja rögtön felkeltette a figyelmemet, hiszen egységes, ritmikailag kifejezetten jól táncolható, mintegy húszperces mű, melyet a szerző táncetűdnek írt.” A Vadak című koreográfia az ösztönnek és az intellektusnak az emberben dúló állandó harcát jeleníti meg a színpadon. Az attraktív tánc és a zenekar ritmikus játéka izzó feszültséget teremt a mozdulatlan nézőben is, a zsigeri érzékelést előtérbe helyezve az intellektuális befogadás helyett.
Molnár Viktor rövid, mindössze kilencperces műve egyetlen táncos, Heim Boglárka személyében kel életre a színpadon. De senkit ne tévesszen meg a rövid játékidő: A szent minden momentuma tele van feszültséggel, és egy pillanatra sem engedi lankadni a néző figyelmét. A darab egy szexualitásából élő nő önmarcangolását, önigazolási vágyát mutatja meg, hogy tisztának, szentnek érezhesse magát. Az összetett, erős, színpadiasan feszült, néha szinte horrorisztikus hangulatot ébresztő szerzemény ékes példája annak, hogy a jóból a kevés is bőven elég.
Heim Boglárka A szent címszereplőjeként, Fotó: Rosta Tibor (MTI)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
