Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek

Korábbi tapasztalatainkra hagyatkozva bátran remélhetjük, hogy a végeláthatatlanul hosszú januárt követően megnyugtatóan kezdünk majd araszolgatni az enyhülést hozó tavaszi időszak felé. Hogy ne csak a rügyfakadás, az egyre későbbre tolódó sötétedés és a medvehagyma felbukkanása miatt legyen érdemes várni a márciust, mutatunk pár fergeteges előadást a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek  kínálatából, amelyek garantáltan felpezsdítenek, vagy éppen megmelengetik a szívet.

EELS, Fotó: EELS official 

Eötvös Péter és a Klangforum Wien – Ligeti 100

A 2023-as év koncertkínálatának egyik fókuszpontja garantáltan a nemzetközi színtéren is rendkívül elismert Ligeti György születésének 100. évfordulója lesz. A 2006-ban elhunyt, osztrák állampolgársággal is rendelkező zeneszerző zsenialitása többek közt az általa kifejlesztett, újszerű kompozíciós technikában rejlett, de a fesztivál névadójával való összehasonlítás sem önkényes. Ligeti is lelkes népdalgyűjtőként és népzenekutatóként kezdte pályáját, és a bartóki örökség jelentősen hatott korai munkáira. Elektronikus zenével végzett kísérleteinek köszönhetően a zenére nem különálló hangokból összerakott, dallamokból és akkordokból felépülő építményként tekintett, sokkal inkább egy képlékeny hangmasszaként, amelynek mozgatása nem más, mint a mikropolifonikus szerkesztési mód. Zenéjének egyik specifikus vonása a humor és az abszurd iránti neodadaista érzékenység, valamint a gépszerű, precíz hangzást adó meccanico mozgástípus, amelynek lényege, hogy a zenész úgy játszik a hangszeren, mintha az egy gép lenne. A Klangforum Wien koncertjén ebbe a különleges zenei világba kaphatunk betekintést. A dirigensi pulpitusra lépő Eötvös Péter olyan versenyművekből állította össze az est programját, amelyek tökéletesen reprezentálják a Ligeti által kifejlesztett komplex, poliritmikus zeneszerzési technikát. A műsoron szereplő hegedű-, cselló- és zongoraverseny tökéletes tolmácsolásáról három kiváló magyar szólista, Kelemen Barnabás, Fenyő László és Fejérvári Zoltán gondoskodik.

 Klangforum Wien, Fotó: Tina Herzl

Benjamin Appl és a Gabetta Consort

A barokk zenei hagyományok elkötelezett és autentikus képviselőjeként számon tartott svájci együttes napjaink egyik legígéretesebb dalénekesével karöltve látogat el hozzánk, hogy Bach zenekari szvitjeiből és áriáiból összeállított műsorukkal visszarepítsenek bennünket a barokk kor végtelenül gazdag zenei világába. A Gabetta név több okból is ismerős lehet azok számára, akik otthonosan mozognak a klasszikus zene világában. A zenekart alapító Andrés Gabetta páratlan tehetségű hegedűművész, akinek első, Bach Brandenburgi versenyeit interpretáló albumát rögtön Grammy-díjra jelölték, nővére, Sol pedig kiemelkedő csellista, akit a magyar közönségnek is jó párszor volt szerencséje hallani. 2011-ben együtt álmodták meg a családnevüket viselő Cappella Gabetta historikus együttest, amelyből 2019-ben a hegedűművész önálló kezdeményezésére jött létre a Gabetta Consort. A folyton változó létszámú és összetételű csapat lankadatlan lelkesedéssel igyekszik felderíteni az olasz és francia barokk repertoár páratlanul gazdag kincseit, és a korhű előadásmóddal megmutatni a régizenei játékmód stiláris szépségeit. Áprilisi koncertjük szólistája a bársonyos hangú bariton, Dietrich Fischer-Dieskau egykori mentoráltja, Benjamin Appl lesz, Bach örök érvényű hegedűversenye pedig egy igazi különlegességen, a velencei Petrus Guarnerius 1727-ben készült hegedűjén, Andrés Gabetta előadásában hangzik majd el.

 Benjamin Appl, Forrás: rsno.org.uk

Sara Baras: Alma (Lélek)

A flamenco élő legendája, Sara Baras és társulata Alma (Lélek) című produkciójukkal érkeznek a Müpa színpadára, hogy felforrósítsák a Fesztivál Színház levegőjét. A darab, ahogy címe is mutatja, a dolgok lelkének feltárására tesz kísérletet, vagyis a színpadi történések epicentrumába a flamenco és az élet esszenciája, a ritmus és az érzelmek helyeződnek. Ám ebben a produkcióban az érzelmek nem a meggyötört lélek boncolgatásával kerülnek felszínre. Ahogy maga Baras fogalmazott: az előadás egy hatalmas ölelés, melyben a legkülönbözőbb táncok és táncstílusok találkozhatnak és hathatnak egymásra. Az Alma előadói a magabiztos és domináns női jelenlét megtestesítői. Sara Baras személyiségéből sugárzó elementáris ereje puskaropogáshoz hasonló lábtechnikájában éppúgy tetten érhető, mint a kitartott csendek drámai visszafogottságában. „A flamenco egy életforma – vallja a művésznő –, bátorság kell hozzá… Nem a technikáról, hanem az érzelmekről szól – ha nem érzed, nem tudod csinálni.”

 Sara Baras, Fotó: Sofia Wittert

Csengery Dániel: Holle anyó

Csengery Dániel zeneszerző kimondottan magasra tette a lécet: olyan zenés előadás elkészítésére vállalkozott, amelynek nem titkolt célja, hogy a rutinos operafogyasztókon túl a fiatal és még gyakorlatlan dalszínház-látogatókat is egy csapásra megnyerje a műfaj számára. A küldetés sikere két alapvető összetevőn múlik: a magával ragadó muzsikán és a lebilincselő történeten. A Müpa 2020-as zeneműpályázatán a gyermekopera kategória legjobbjának járó díjat elnyerő darab már önmagában ígéretes kezdet. A zeneszerző két mesejáték és tucatnyi színházi előadás mellett filmzenéket is szép számmal komponált, amelyek közül sokunk kedvencével, a Liza a rókatündérrel a Magyar Filmhét legjobb zenéjének járó díját és több nemzetközi díjat is elnyert. A megzenésítésre keresve sem találhatott volna közkedveltebb és szerethetőbb történetet, mint a népmesei gyökerekkel rendelkező Holle anyót. A mindnyájunk által jól ismert Grimm-mese eléggé kalandos ahhoz, hogy mindvégig fenntartsa a nézők figyelmét, miközben igazi pszichológiai mélységgel is rendelkezik: kirajzolódik belőle egy izgalmasan összetett anyafigura, a valóság és a képzelet közötti átjáróként szolgáló kút, illetve végtelen jósága mellett a természet ciklikusságáért felelős transzcendens lény, azaz Holle anyó. Az összetevők tehát adottak, már csak rajtunk múlik, hogy részesei leszünk-e a szorgos és a lusta lány megpróbáltatásainak, és belépünk-e az operarajongók népes táborába.

EELS

Ha azt gondoljuk, hogy a dalszerzésnek csak igazán mély mondanivaló esetén van létjogosultsága, akkor nagyot tévedünk. Az énekes-dalszerző E (Mark Oliver Everett) által alapított amerikai rockbanda, az EELS legújabb, 2022-ben megjelent lemeze az élő bizonyíték arra, hogy egy fáradtan kóválygó lény vagy a négyévesünk által otthagyott maradék éppúgy szolgálhat slágerek alapjául, mint az élet értelmének vagy a szerelem természetének örökös boncolgatása. Az Extreme Witchcraft című album dalai a pandémia látszólag monoton időszakában születtek, amikor a művészi kreativitás a máskor jelentéktelennek tűnő jelenségekbe is belekapaszkodott ihletforrásért. Ebben az időszakban talált újra egymásra Everett, illetve PJ Harvey korábbi producere és zenésztársa, John Parish, akiknek találkozásából negyedszázaddal korábban már egy igazi sikertörténet indult el. A páros 1998-ban az E Los Feliz-i házának hátsó kertjében álló, folyóvíz nélküli faházban három hét közös munkával hozta létre a Souljacker című lemezt, amely meghozta az EELS számára az igazi sikert. A világjárvány csendjében ismét elkezdtek együtt dolgozni, és a sziporkázó munkafolyamat ott folytatódott, ahol korábban abbamaradt. Az ez idő alatt írt számok többsége az élet legbanálisabb mozzanatait veszi górcső alá: a Strawberries & Popcorn című dalt például E bevallása szerint az egyik este elfogyasztott, eperből és popcornból álló vacsora ihlette. Ennek ellenére – vagy éppen emiatt – az Extreme Witchcraft a kritikusok megítélése szerint egy bitang erős, személyes hangvételű anyag lett, amely várhatóan a Souljacker nyomdokaiba lép majd.