Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek

Nyáron az Ankertben láttam Eredics Benjamint a Söndörgőben – Európa-szerte az egyik legnépszerűbb magyar együttesben – a fivéreivel zenélni. Felkaptam a fejem, amikor meghallottam, hogy tanítványai április 4-én a Bartók Tavasz keretein belül koncertet adnak egy általa írt zeneműből. A Végvárak, vitézek című zenei anyag, mely a Magyar Nemzeti Táncegyüttes megrendelésére született A koppányi aga testamentumából készülő táncelőadáshoz, most koncert formájában debütál a Zeneakadémián, a koreografált előadás pedig ez év őszén, a Liszt Ünnepen lesz látható.

Fotó: Eredics Áron

A zenemű leírásában az szerepel, hogy mozgalmas, fordulatos formában, a végvárak vadregényes környezetét visszaadva kelnek életre a darabod dallamai.

Nem tudom figyelmen kívül hagyni azt a hagyományt, amelyet a családomtól hoztam. Az egész pályafutásom abból a zenei világból indult, amelyet a Söndörgővel is képviselünk, vagyis autentikus hagyományokon alapuló délszláv népzene klasszikus zenei eszközökkel és gondolkodásmóddal keverve. A testvéreimmel apámékat, a Vujicsics Együttes tagjait hallgatva nőttünk fel, és az ő zenei nyelvüket kezdtük használni. A Végvárak, vitézek története számomra mesebeli. 2019-ben kért fel a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, hogy kísérőzenét írjak egy táncballadájukhoz és kórusművet szerezzek a Honvéd Férfikar számára. Nagyon élveztem a munkát, és az együttműködés olyan jól sikerült, hogy amikor megláttam a Müpa 2020-as Zeneműpályázatában a „kísérőzene táncelőadáshoz” kategóriát, egyértelmű volt, hogy benevezek.

És első helyen végeztél.

Nagyon fontos szakmai visszajelzés volt ez számomra. A világjárvány idején nem volt túl sok koncertünk a Söndörgővel, nem utaztunk folyamatosan szerte a világban, ahogyan azelőtt megszoktuk. A kényszerű bezártság állapotában jött Zs. Vincze Zsuzsa (a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője – a szerk.) ötlete, hogy írjak zenét A koppányi aga testamentumához, mert az együttese szívesen színpadra állítaná. Újraolvasva óriási erővel hatott rám a regény, új aspektusait fedeztem fel, és egészen más élményt nyújtott, mint amikor kötelező olvasmányként találkoztam vele. Nem gondoltam volna, hogy 2023-ban ez a mű ennyire aktuális üzeneteket fog hordozni. Fekete István regényében csupa olyan téma kap helyet – a kulturális és vallási különbségektől független elfogadás, a másik ember iránti tisztelet, a határokon átívelő igaz barátság és szerelem, az elődök tisztelete –, amelyek számomra mindig fontosak voltak. A zenei utam ars poeticáját is ezeken az értékeken keresztül igyekszem megragadni. A regényben olvasott kulturális és vallási különbözőségekben magamra, a családom történetére ismertem, hiszen ezekhez hasonlóak már a szüleim generációjában is tetten érhetők. Édesanyám Munkácson, zsidó családban született, míg apám keresztény famíliából származik, és svábok, szerbek, horvátok is vannak a felmenőim között. 

Fotó: Hirling Bálint, Müpa

Nem evidencia, hogy a zenészhagyomány apáról fiúra – esetetekben mind a három fiúra – száll. Mi hajtott leginkább a muzsikuspálya felé? Sosem akartál mással foglalkozni?

Szerencsés vagyok, hogy már születésemtől fogva olyan miliő vett körül, amelyben a kulisszák mögé is betekinthettem, és testközelből tapasztalhattam meg, milyen az, amikor barátok szeretetből dolgozhatnak együtt hivatásos zenészként. Miközben a Vujicsics Együttes próbái a házunkban zajlottak, mi a fivéreimmel kisgyerekként körülöttük játszottunk, és közben figyeltük őket. Ezek az események meghatározó élményként maradtak meg bennem. A zenének köszönhetően gyakran élek át olyan nagy találkozásokat, amelyek miatt soha nem hagynám abba ezt a pályát, hogy másvalamivel kezdjek foglalkozni. A Végvárak, vitézek sok közreműködőjével most ismerkedtem meg, és lenyűgöző, ahogy ezen a projekten együtt dolgozhatunk. Ilyen például Ménesi Gergely, aki a darabot vezényli. Megható a zenészek lelkesedése, akik szintén mindent elkövetnek, hogy a bemutató jól sikerüljön. Nagy örömömre Hegedűs D. Géza is fellép a koncerten: a regényből olvas fel részleteket. Az, hogy most a Végvárak, vitézek bemutatójáról beszélhetünk, maga a csoda!

A Söndörgő legújabb zenei anyagát a Müpa színpadán mutattátok be, ráadásul Chris Potter amerikai jazzszaxofonos is fellépett veletek.

Óriási megtiszteltetés volt, hogy eljött, és az is, hogy előtte stúdióba vonult velünk. Az ott rögzített számokból jelenik meg hamarosan az új lemezünk, amellyel később koncertturnéra készülünk.

A zenélés vagy a zeneszerzés felé húz inkább a szíved?

A két tevékenység kiegészíti egymást, nem lehet elkülöníteni. Amikor szerzőként állok neki egy feladatnak, akkor is az egész lényemet beleteszem, és ebben benne vannak az elmúlt több mint harminc év zenei élményei. Újdonság számomra a zeneszerzésnek az a formája, amelybe nemrég belevágtam, és el kellett érnem egy bizonyos kort ahhoz, hogy ebben önazonosan tudjak mozogni. Természetes módon alakult ki, hogy új kihívások elé állítottam magam. Ehhez hasonló élmény volt, amikor a Zeneakadémián kamarazenét kezdtem tanítani.

 Fotó: Eredics Áron

Milyen érzés volt az iskolapadot pulpitusra cserélni?

Fantasztikus látni, ahogy például a növendékeim a Bartók Tavasz keretein belül életre keltik azokat a dallamokat, amelyek nemrég még csak a fejemben motoszkáltak. Nem is lehet szavakkal visszaadni! Bartók és Kodály hazájában elmondhatjuk: a klasszikus zene és a jazz mellett mára már a népzene is jelen van az akadémián, és létrejöhet egy ilyen koncert! Számomra öröm látni a népzenészek és a klasszikus zenészek együttműködését.

Mi inspirál arra, hogy zenét szerezz?

Ha valaki olvas, a szöveg hatására bizonyára képek jelennek meg előtte. Én ugyanígy vagyok: ha valamit látok, olvasok, tapasztalok, az hangjegyekké, hangszínekké formálódva is rögzül bennem, amelyekből zenemű születhet. Például Fekete István páratlan természetleírását olvasva egy zenésznek máris muzsika csendül a fejében. Sokféle zenét hallgatok, és figyelem a különböző műfajok alakulását. Olyan ez, mint a nyelv. Az ember először a környezetében már létező paneleket másolja, majd eljön a pillanat, amikor olyan szinten birtokolja az anyanyelvét, hogy önálló gondolatokat tud megfogalmazni. Ráadásul ma már az alkalmazott zeneszerzés az évszázados hagyományok mellett komoly technikai vívmányokat is használ, amelyek szintén lehetőségek számomra. Ha jön egy zenei ötlet, hangmintákat készítek a számítógépen, hogy egyedi hangzó atmoszférát teremtsek. Így amit kitalálok, azt szinte azonnal élővé tudom varázsolni.

Három kislány apukája vagy. Továbbviszik a stafétát?

A nyolcéves nagylányom zongorázik, de a biztonság kedvéért egy tamburát is vettem neki. Egyelőre a szekrény tetején tároljuk, ugyanúgy, mint ahogy a szüleim tették a bátyám tamburájával. Nekem is adott volt a lehetőség a zenélésre, de soha nem kényszerítettek, magam döntöttem a muzsikuspálya mellett. Mindenesetre már most mindhárom kislányom gyönyörűen énekel és táncol.

Gáti Katalin Teodóra