García Lorca izzó szenvedéllyel írt a flamencotáncosról, akinek színpadi működését a bikával szembeszálló toreróéhoz tartotta hasonlónak: „A táncos dobogó szívének hibátlan összhangba kell hoznia mindent, a cipője hegyétől a szempillái rebbenéséig, a ruhája zizegésétől az ujjak szüntelen játékáig...” Ének, tánc, gitár – a flamenco jól ismert alapkellékei. De hogyan lesz mindez világmagyarázat és gondolkodásmód?