García Lorca izzó szenvedéllyel írt a flamencotáncosról, akinek színpadi működését a bikával szembeszálló toreróéhoz tartotta hasonlónak: „A táncos dobogó szívének hibátlan összhangba kell hoznia mindent, a cipője hegyétől a szempillái rebbenéséig, a ruhája zizegésétől az ujjak szüntelen…